|
Témaindító hozzászólás
|
2011.05.11. 22:44 - |
Ide csak Rex és Visszhang írhatnak! |
[Későbbi] [887-868] [867-848] [847-828] [827-808] [807-788] [787-768] [767-748] [747-728] [727-708] [707-688] [687-668] [667-648] [647-628] [627-608] [607-588] [587-568] [567-548] [547-528] [527-508] [507-488] [487-468] [467-448] [447-428] [427-408] [407-388] [387-368] [367-348] [347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
(Ennél már nem lehet rosszabb...)
Ömm... Részemről a szerencse, Taun We! Először meg sem ismertem... (füllentek) Kicsit fáradt vagyok mostanában, kérem, ne haragudjon... (és ekkor veszem észre, hogy Visszhanggal dumál.. kezd idegesíteni, amikor nem rám figyelnek...Odasúgom Visszhangnak:)
Öleld már meg, kérlek! (gúnyolódom...) |
Miért ölne meg? (nézek rá nagy, ártatlan szemekkel.) Bemehetünk, úgyis unom magamat. (na, ezt kár volt mondani. Ekkor újra felbukkan Taun We, illetve beér minket, mert jött utánunk.)
Én is épp ide tartottam. (jegyzi meg mosolyogva. Majd a századosra néz, kicsit komor arccal.) Á, már emlékszem magára Rex!
(Nem úszod meg :P) |
(Szerencsére Taun We-tól is megszabadultam... remélem, nem ismert fel. Annak idején sok baja volt velem... Mindenki csak a "cukikért" van oda?)
Visszhang! Ha még egyszer ilyet csinálsz, megöllek! (morgom, majd elérkezünk a szimulációs termekhez.)
Bemenjünk? |
(Mindigis Taun We kedvence voltam. Emlékszem, amikor kiskoromban hozott nekem cukrot a konyháról. Hiába, aranyos vagyok *.* (egyetértek ^^))
Oké uram, mehetünk. Viszlát Taun We! Örülök, hogy találkoztunk. |
Üdv! (integetek... Taun We közelebb jön. Érzem, ahogy a Sötétség egyre jobban rámtelepszik, és megbénulok.)
Visszhang! Megöllek!!! (sziszegem, és ekkor látom, hogy Taun We teljes életnagyságban ott áll előttünk... megsimogatja Visszhangot, és mosolyog. Peeeeersze, engem nem simogat meg senki, mi?
Taun We csúnyán néz rám. Egyáltalán tudja, ki vagyok?)
Visszhang! Mehetünk! |
Ugyan százados, ez csak Taun We. (mondom, majd megfordulok és kihúzom magamat a kaminoi nő előtt.) Üdvözlöm hölgyem, örülök, hogy újra látom.
(A tisztesség kedvéért Rexet is magam mellé rángatom.) |
Nincs gond, Visszhang! Inkább köszönöm, hogy nem árult be.
(Elhaladunk a tárgyalóterem mellett... egyszer csak megtörténik, amitől mindig is féltem...)
Gyerekek! (szólít meg valaki hátulról... ismerős női hang. Lassan megfordulok...Jaj ne!)
Visszhang! Tűnjünk el innen, amíg lehet! (remélem, hallotta, mit mondtam, mert nagyon úgy néz ki, mintha el lenne varázsolva!) |
Bocsánat uram. (sütöm le a szememet.) De ha a másik igazságot mondom, most mindketten a zárkában lennénk büntetésből... vagy még rosszabb. Bár úgyis meg fogja találni, hiszen Bric folyamatosan ott dörömböl... elfelejtettünk nyugtatót adni neki. |
Ez igaz? (néz rám El-Les)
Csak poénból... (mentegetőzöm) Tudja, milyen vagyok...
Hmm... Poénból, mi? Adok magának mindjárt olyan poént, hogy egyből visszakerül a gyártósorra!
Bocsánatot kérek, El-Les, többé nem fordul elő! (válaszolom ártatlan arckifejezéssel.)
Hmm... Maga pedig vigyázzon magára, Visszhang! Ne hagyja magát! (azzal elsétál. Hallom, amint leszólít egy kadétot Bric-et keresve...) |
Visszhang, magának meg mi baja? (a százados nem vörösödött el, ellenben én nagyon. Egyszerűen NEM tudok hazudni. Még jó, hogy most van kifogásom.)
A százados úr végkimerülésig fekvőket nyomatott velem a kantinban. (közlöm.) |
Öööö... ami azt illeti... nem! Nem találkoztunk vele, nem láttunk, és remélhetőleg nem is fogjuk!
(remélem nem vörösödtem el...) |
(Ez meglepett, de máris sokkal jobban érzem magam.)
Ööö... köszönöm uram. (mosolyodok el halványan. Ekkor hirtelen egy újabb ismerősbe botlunk: El-Les. De őt legalább bírom, ő jófej.)
De örülök, hogy látom magukat. (köszönt.) Nem találkoztak véletlenül Briccel?
Ööö... |
(Megállok, és Visszhangra nézek.)
Én ezt nem így gondolom. Az, hogy valaki mindenki elé kiállva, még a becsületét kockára téve is teljesíti a felettese parancsát, azt mutatja, hogy van benned hűség, elkötelezettség és alázat, amik a katona legfontosabb erényei közé tartozik. Az ilyen embert csak tisztelni lehet!
(A fenébe! Már megint átváltottam tegezésre...)
Khm...khm... elnézést.
(Azzal elindulok, kicsit gyorsítva a tempón.) |
Őszintén? (pislogok nagyokat. Remélem ezért nem büntet meg.) Borzalmas volt, és szemétség, uram. Itt mostmár soha senki nem fog tisztelni engem...  |
(Lassan beér Visszhang.)
Na, milyen volt? Tetszett? (kérdezem tőle kis gúnnyal a hagomban) |
(Kész, nem bírom. Amint a százados megszólal, elnyúlok a földön. Komolyan hulla vagyok... Rex elindul kifelé, én még egy kicsit heverek a földön, majd rákvörös arccal feltápászkodom és megyek utána, hiszen nem mondta, hogy húzzak el, azaz a parancs értelmében mellette kell maradnom. Pedig legszívesebben most kidőlnék valahova. És ami a legrosszabb: oda a tekintélyemnek, örökre.) |
(Na jó... most már komolyan sajnálom... leguggolok hozzá, és halkan közlöm vele.)
Nem muszáj folytatnia. Csak hülyéskedtem.
(Azzal fölállok, további jó étvágyat kívánok mindenkinek, és elindulok folytatni a "felfedezőutat".) |
(Csak nyomom a fekvőket egymás után. Egy idő után már annyira kifáradok, hogy már nem számolok. Most komolyan a végkimerülésig fog dolgoztatni? Csak azért, mert védtem a barátomat? *.* Végül már egyre nehezebben megy; azt sem tudom, hogy hánynál tartok. Aztán elterülök a padlón, de összeszeden az erőmet, nagy nehezen visszaállok és kimerülten lihegve folytatom...) |
(Kicsit sajnálom a csávót, de ki nem állhatom, ha sértegetnek. Remélem, megbocsát majd...
A kadétok persze ujjonganak, de persze a tekintetekből nézve a társaság negyede Visszhang oldalán áll...) |
(Ne már. Teljesen el vagyok keseredve; nem csak, hogy oda a tekintélyemnek és mindenki előtt szívok, de... nem is igaz, amit mond! Én sosem mondok rosszat a feletteseimre és betartom a szabályokat! De hát... most is be kell tartani. Hozzákezdek, és hangosan számolok.)
Egy... kettő... |
[Későbbi] [887-868] [867-848] [847-828] [827-808] [807-788] [787-768] [767-748] [747-728] [727-708] [707-688] [687-668] [667-648] [647-628] [627-608] [607-588] [587-568] [567-548] [547-528] [527-508] [507-488] [487-468] [467-448] [447-428] [427-408] [407-388] [387-368] [367-348] [347-328] [327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
