|
Témaindító hozzászólás
|
2011.05.11. 22:44 - |
Ide csak Rex és Visszhang írhatnak! |
[Későbbi] [1847-1828] [1827-1808] [1807-1788] [1787-1768] [1767-1748] [1747-1728] [1727-1708] [1707-1688] [1687-1668] [1667-1648] [1647-1628] [1627-1608] [1607-1588] [1587-1568] [1567-1548] [1547-1528] [1527-1508] [1507-1488] [1487-1468] [1467-1448] [1447-1428] [1427-1408] [1407-1388] [1387-1368] [1367-1348] [1347-1328] [1327-1308] [1307-1288] [1287-1268] [1267-1248] [1247-1228] [1227-1208] [1207-1188] [1187-1168] [1167-1148] [1147-1128] [1127-1108] [1107-1088] [1087-1068] [1067-1048] [1047-1028] [1027-1008] [1007-988] [987-968] [967-948] [947-928] [927-908] [907-888] [Korábbi]
Hmm... (Most elküldjem aludni, vagy inkább feltakaríttassam vele a bázist? Az előbbi mellett döntök.) Jól van, de akkor holnap nincs nyavajgás! |
Igen uram, tudom! (zárkódok fel mellé, majd kérlelően nézek rá.) Ezesetben elmehetek aludni? Jobb, ha kipihenten nézek majd farkasszemet a maga szivatásaival... |
(Mielőtt kivinném a tálcámat, közelebb hajolok Visszhanghoz.)
Ugye tudja, hogy ezt a napot be fogja pótolni? (Azzal felállok, kiviszem a tálcámat, és kisétálok.) |
(Kicsit lassítok.)
Igen uram, köszönöm. (nézek hálásan Rexre. Azért kíváncsi vagyok, holnap milyen szivatással fog előrukkolni. Elvégre kihagytam egy teljes napi gyakorlatot, és ő ezt komolyan szokta venni...) |
Lassabban, Visszhang! Nem akarom, hogy mindent összehányjon. (Sóhajtok egyet, aztán felállok, és elmagyarázom a dolgokat. Mindenki leül, és csendben eszik tovább.) Megfelel? |
(Jajj oO""""""" Nem bírom tovább, kiabálni kezdek.)
Nem, a csaj NEM volt a barátnőm!!!!!!! Csupán a barátaim, akik eljöttek meglátogatni, oké? (majd fülig vörösödve leülök Rex mellé és vetek rá egy csúnya pillantást. És persze igyekszem minél hamarabb megenni a vacsorámat; inkább legyek rosszul, csak elhúzhassak innen, mielőtt mindenki rám száll.) |
(Belépünk a kantinba, és minden tekintet felénk szegeződik. Gyorsan elslisszanok a tálcámért, erre mindenki Visszhangra nyomul.)
Kik voltak ezek?
Mit akartak?
A csaj a barátnőd?
Mi erről miért nem tudunk?
(És csak úgy áradnak a kérdések. Csendben leülök egy asztalhoz, és figyelek.) |
Jó, akkor menjünk együtt. (mondom bosszankodva és abban reménykedve, hogy a százados mögött majd elbújhatok és békén hagynak a többiek.) |
Nem. Ha más kérdezte volna, talán azt mondtam volna, igen, de magának nem lehetett annyira fárasztó napja, így a válaszom nem. Nem mehet aludni, a vacsora pedig kötelező. Ha egyedül nem megy, majd én elkísérem. (droid eltakarítva. Már csak Visszhangra várok.) |
Engedelmével uram, inkább kihagynám a vacsorát. (vigyorgok zavartan.) Mehetek aludni?
("Csupán" este fél 8 van...) |
És a gyakorlófegyverek? Ennyi erővel ha megkérdezett volna, biztos megengedtem volna. Na, menjen vacsorázni, a droidot majd én szitává lövöm. A kantinban már várják a többiek. |
Nem uram. (mosolygok.) De a fegyvert nem adhattam oda, tiltja a szabályzat. Tudja, hármas pont. A fegyver a katona egyik legbecsesebb tulajdona. Mindig magánál kell, hogy tartsa, hiszen bármikor szüksége lehet rá. A fegyvere nélkül a katona nem tudja teljesíteni azt, ami a legfontosabb feladata lenne: a haza megvédését. A fegyver nem csak a katona státusát, küldetését jelképezi, de elengedhetetlen kelléke is az életének. Itt jönnek az alpontok, amelyek kifejtik a fenti részt, majd a helyes használatról, tárolásról, tisztításról szólók, stb. |
(Odamegyek Visszhanghoz.)
Legalább a fegyvert odaadhatta volna a kislánynak. (mosolygok.) Ugye, hogy nem is volt olyan vészes ez a látogatás? |
(Kissé zavartan, de én is integetek mindkettőnek, amíg csak el nem tűnnek a szemem elől... Ezután kissé mélabúsan indulok feltakarítani a droidot, amit átprogramoztam... vesztére. És persze próbálok kerülni mindenkit, mielőtt még nekemesnek a kínos kérdéseikkel.) |
(Az adattáblámból felnézve meglátom ahogy Visszhangék búcsúzkodnak. Ennyire elrepült volna az idő? Visszhang Relához fordul, és fülig vörösödve elköszön. Rela elmosolyodik, aztán átöleli.)
Maga is hiányozni fog, katona. (Azzal kézenfogja Lelis-t, letörli a könnyeit, és felszállnak a hajóra. Lelis még mindig szipog, és buzgón integet Visszhangnak.) |
Rendben uram! (tisztelgek. A százados elmegy - gondolom a szabályzatot fogja olvasni megint; ennek nagyon örülök. Relával és Lelissel megisszuk a teát, majd hosszan beszélgetünk. Észre sem veszem, hogy lassan beesteledik és menniük kell. Szomorúan kísérem el őket a kijárathoz. Mindkettő a nyakamba ugrik; hát na jó, most az egyszer... Lelis majdnem elsírja magát.)
Nagyon fogsz hiányozni Visszhang!
Te is nekem. (mosolygok rá, majd zavartan fordulok Relához.) És hátöö... izé... maga is hiányozni fog. |
Nem, köszönöm. Még át kell olvasnom pár dolgot. (Az ajtóban még visszafordulok.) A droidot az ajtóban majd takarítsa el! Köszönöm! |
Százados??? Maga is? (hüledezek, majd a zavart Ötös után nézek. Remélem nem értette félre a helyzetet. Mindenesetre töltök teát a lányoknak és magamnak is.) Uram, nem kér? |
(Ötös még mindig nincs magánál, tehát a segítségére sietek.)
Nyugalom, Ötös. Ők csak látogatók, akiket Visszhang a tatooine-i és coruscant-i küldetésen ismert meg. Hagyja itt szépen a teát, aztán fusson egy kört a bázis körül. Attól majd lenyugszik. (Ötös zavartan tiszteleg, és kimegy.) |
Izé... szia tesó... mi mosit itt beszélgetünk... azaz teázunk... szóval... te mit keresel itt? (meredek Ötösre, aki olyan fejet vág, amilyet még sosem láttam tőle. Zavartan megköszörülöm a torkom.) Ööö... bemutatom neked Relát és Lelist.
(^^"""""""""") |
[Későbbi] [1847-1828] [1827-1808] [1807-1788] [1787-1768] [1767-1748] [1747-1728] [1727-1708] [1707-1688] [1687-1668] [1667-1648] [1647-1628] [1627-1608] [1607-1588] [1587-1568] [1567-1548] [1547-1528] [1527-1508] [1507-1488] [1487-1468] [1467-1448] [1447-1428] [1427-1408] [1407-1388] [1387-1368] [1367-1348] [1347-1328] [1327-1308] [1307-1288] [1287-1268] [1267-1248] [1247-1228] [1227-1208] [1207-1188] [1187-1168] [1167-1148] [1147-1128] [1127-1108] [1107-1088] [1087-1068] [1067-1048] [1047-1028] [1027-1008] [1007-988] [987-968] [967-948] [947-928] [927-908] [907-888] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
