|
Témaindító hozzászólás
|
2011.05.11. 22:44 - |
Ide csak Rex és Visszhang írhatnak! |
[Későbbi] [2807-2788] [2787-2768] [2767-2748] [2747-2728] [2727-2708] [2707-2688] [2687-2668] [2667-2648] [2647-2628] [2627-2608] [2607-2588] [2587-2568] [2567-2548] [2547-2528] [2527-2508] [2507-2488] [2487-2468] [2467-2448] [2447-2428] [2427-2408] [2407-2388] [2387-2368] [2367-2348] [2347-2328] [2327-2308] [2307-2288] [2287-2268] [2267-2248] [2247-2228] [2227-2208] [2207-2188] [2187-2168] [2167-2148] [2147-2128] [2127-2108] [2107-2088] [2087-2068] [2067-2048] [2047-2028] [2027-2008] [2007-1988] [1987-1968] [1967-1948] [1947-1928] [1927-1908] [1907-1888] [1887-1868] [1867-1848] [Korábbi]
(Megrémülök már a tudattól is, hogy valaki képes lenne egy gombnyomásra végezni a testvéreivel.)
Rafinált maga, meg kell hagyni, és aljas is. Halljuk, mit akar?
Engedjenek megszöknöm. Ha szabadon távozhatok, nem esik bántódása senkinek.
Hogy elvihesse az itt szerzett információit az ellenségnek?!
Uraim, van más választásuk? (Kérdezi gúnyos vigyorral.. azt hiszem, van egy ötletem.)
Nem tehetünk mást. De csak akkor, ha valóban nem teszi meg. Meg kell ígérnie. |
(Lebukott. Mégis, hirtelen meglepően nyugodtnak mutatkozik.)
Így van, uram. Én voltam. Azonban ne higgye, hogy nem gondoltam arra, hogy esetleg elkaphatnak... elhelyeztem néhány bombát a hálótermekben. Most majdnem mindenki alszik, bármikor felrobbanthatom őket.
(Döbbenten és kétségbeesetten meredek Recésre. Képes lenne megölni a testvéreit? Most mit csináljunk? Ötös is a szobájában van, a csapat nagy része... legszívesebben kirohannék, hogy figyelmeztessem őket, de tudom, hogy azzal csak bajt okoznék. Idegesen toporogva nézek a századosra, hogy mi legyen.) |
Ezen a vizsgán megbukott, Recés. Most szépen velünk jön. (Kapom kézbe én is a fegyveremet.)
De hát kitöltöttem, ahogy kérték! (Mentegetőzik.)
Lassan haladt, látni lehetett az arcán, hogy az adatokat menet közben találta ki. Ami pedig a fegyvertár elrendezését illeti, hibátlanul leírta. Senki nem tudhatott róla, ugyanis váratlanul rendeztem át egy unalmas, másnapos délelőttön, míg mindenki aludt. Azóta nem mentünk küldetésre, és csak vészhelyzet esetén mehetnek be oda közkatonák a szabályzat szerint. Információnk van róla, hogy a kém járt ott. Maga az áruló. |
(Lassan csak elkészül, én meg elveszem előle az adatokat. Elég csak egy pillantást vetnem rájuk.)
Uram! (nyújtom át az adatokat meg a tesztet Rexnek, majd biztos ami biztos, kézbe kapom a fegyveremet és úgy várom, a százados mit szól az eredményhez.) |
Elvileg egy profil-táblázat, amiben az adatait kéjük számon. Emellett ott egy kérdőív is a fegyvertár jelenlegi elrendezéséről. Nemrég tötént az átrendezés, tehát ha ismeri, akkor ő az. |
Nem tudom. (felelem halkan.) Soha semelyik testvéremről sem feltételeztem volna, hogy... mindegy. Mit kell kitöltenie? Csak mert nem halad valami gyorsan, lehet, hogy kitalálja azokat, amiket oda ír. |
Nocsak... Meséljen valamit, katona. Ugye tudja, hogy most mekkora bajban van? (Szemmel láthatóan zavarban van, de igyekszik ennek legkisebb jelét sem mutatni.)
Nem érzem magamat bajban, uram. (közli.)
Rendben van. (Elé teszek egy táblázatot.) Parancsoljon. Akkor töltse ki. (Leakad, de aztán nekilát a kitöltéshez. Elég lassan halad.) Visszhang! (súgom oda.) Maga szerint is ő az, akit keresünk? |
Nézem. (előkapom az adattáblámat és utánanézek a két katonának. Semmi különöset nem találok. Bár az egyiknél feltűnően kevés adat van. Lehet, hogy az adattárat is manipulálni tudta és kitörölt onnan néhány dolgot? Mindenesetre a százados orra alá dugom az eredményt.) Uram, Recés adatlapja eléggé hiányos, pedig a szabályzatban benne van, hogy az adatlapoknak mindig közölniük kell a lehető legtöbb információt... ez viszont a minimálisnál is kevesebb. |
Jól hallották! A fordítottja érvényes annak, amit mondtam. Akik kisebb teljesítményt produkáltak, elmehetnek. A két ügyesebb velünk jön. Itt még nincs vége a játéknak. Maguk között van az áruló. (Az egyik páros elrohan, a másik kettő alakot pedig egy szobába kísérjük. Leülnek, és elkezdődik a vallatás. Felírom a gyanúsítottak kódszámait.) Visszhang nézzen utána a nyilvántartásban ezeknek. (adom át neki az adattáblát. Egyikük félénk, a másikuk dacos. Az a gond, hogy még mindig nem tudom eldönteni. Lehet, hogy a keményebb a tettes, de az is lehet, hogy a félénk csak megjátsza magát, és azért van kiborulva a másik, mert felzavartuk, és még gyanúsítjuk is.) |
(Az egyik katona hozzá sem tud szagolni a dologhoz; egy valahogy megbirkózik a dologgal, a másik kettő egész ügyes. Úgy tűnik, megintcsak szűkült a kör.)
Maguk ketten! (szólok rá a két ügyesebbre.) Maradjanak. A többiek mehetnek pihenni.
Kuss Visszhang. (érkezik a válasz az egyiküktől. Sóhajtok és a századosra nézek... ő a főnök.) |
Jól van. Maguk négyen velem jönnek. A többiek visszamehetnek aludni. (A négy embert kikísérem a közeli erdőbe. Kiszemelek egy nagy sziklát.) Aki a legügyesebben robbantja fel, az visszamehet aludni. (Értetlenül néznek.) Indulás! Bármilyen eszközt használhatnak. Akinek nem sikerül, annak egy hét zárka.
(Elindulhat. Visszhanghoz fordulok.) Ne aggódjon, nem gondoltam komolyan. Így talán megállapíthatjuk, ki rendelkezik nagyobb tapasztalattal ezen a téren. Talán még az általuk használt bomba is segíthet abban, hogy leleplezzük. Természetesen a leggyengébb teljesítményűek aludni mennek, a maradékot pedig tovább vallatjuk. |
Hm... ha jól láttam, egy DC-15a puska. (próbálok visszaemlékezni.) Nem tudom tisztán, de biztosan valami puska volt...
(Mindenesetre megnézem, kinél van puska. A kör így leszűkült négy emberre. Kissé szomorúan nézek rájuk; a négyük közül valaki áruló.)
Uram, a kém biztosan jól ért a technikai dolgokhoz, hiszen ő helyezte el a bombát is, meg a lehallgató műszert... |
(Persze, hogy senki nem volt az. A gond az, hogy én magam sem tudnám megállapítani.) Visszhang! Milyen fegyver is volt a célszemélynél? (kérdezem.) Azt remélem, ez alapján szűkíthetjük a kört. (teszem hozzá valamivel halkabban.) |
Máris uram! (rohanok a szobámba a sisakomért, a sötétben majdnem hasra is esem a küszöbben. Ötös eddig nagyban horkolt, most persze felébred.)
Mi a kriff folyik itt? (pislog rám álmosan.) Alig tíz percre arra ébredtem, hogy valami felrobban, most meg...
Nyugi, elintézzük, te csak pihenj. (szólok rá. Azért aggódok is érte, így figyelmeztetem.) A fegyvered viszont legyen a kezed ügyében, valami nem stimmel a bázison, most próbáljuk meg kideríteni, mi... Na megyek, rohannom kell.
(Felkapom a sisakomat és szaladok vissza Rexhez, aki már felállította az összes ottlévő katonát és most őket faggatja.) |
Visszhang, attól tartok itt az van, amire maga is gondol. A kém valószínűleg nem más, mint az egyik testvérünk. (Rövid gondolkodás után felzavarok mindenkit.)
Felkelni, mindenki! Sorakozó! (a katonák nagy káromkodva ki is jönnek a szobáikból.) Visszhang! Szaladjon el a sisakjáért, addig ismertetem a többiekkel a helyzetet. (Mindenki kérdően mered rám, így belekezdek.) Uraim, nagy valószínűséggel a kém, aki után kutatunk, maguk között van...
|
(Az alak rám néz, és valószínüleg rosszul számítgattam, mert rám emeli a fegyverét... a következő pillanatban pedig kirobban az ajtó és megjelenik Rex. A kém rohanni kezd a körletek felé, mi meg utána.)
De jó, hogy látom, uram. (mondom Rexnek, miközben az alak után loholunk.) Maga szerint az egyik testvérünk az?
(Nagyon remélem, hogy nem... Berontunk a hatos körletbe, innen jött a jel is, és a kém is ide rohan be. Azonban mire beérünk, sehol sincs, csak néhány alvó klónt látunk. Értetlenül nézek Rexre, hogy most mi legyen.) |
Három, kettő, egy! (számolok hangosan, hogy a kém is hallja, aztán egy kisebb teljesítményű bombával kirobbantom az ajtót. Remélem, nem tettem kárt benne... Már látom is az alakját. Sajnos még mindig nem tudom kivenni, ki az. Azon nyomban elrohan a körletek irányába. Rosszat sejtek... nagyon rosszat!) |
(Óvatosan kikémlelek a fegyverraktár előtti folyosóra, és kábítólövedékre állítom a fegyveremet. Nem tudom pontosan kivenni a fegyverraktár előtt álldogáló alakot, de mindha páncél lenne rajta. Ezen kissé elszomorodok; ezek szerint egy klón lenne az áruló? Felemelem a fegyveremet, célzok... de nem, nem tudnék rálőni egy testvéremre, még kábítófegyverrel sem. Viszont ha kém, akkor a célja az, hogy ne bukjon le. Ez azt jelenti, hogy nem fog bántani, ha a százados ott van a közelben, hiszen akkor már tudnák, hogy ő a kém. Vagyis... meggondolom a dolgot, majd nyugodtan kilépek a folyosóra, mintha csak esti sétán lennék...) |
(Hmm... ki kéne robbantanom az ajtót, de talán jobb lenne, ha élve kapnánk el a célszemélyt.. és mi van, ha Visszhang idejön? Ez az ötlet is mehet a sutba. Valahogy viszont ki kell jutnom, vagy a kém egyből leszedi Stréberkét. Marad tehát az a lehetőségem, hogy megpróbálom feltörni a zárat. Az első pár próbálkozásom kudarcot vall. Tovább folytatom, de még mindig eredménytelenül.. ráadásul ideges is vagyok, ugyanis ez a valaki még mindig az ajtó előtt áll.) |
Mi? oO"""""" Azonnal indulok arra! (már megyek is, mielőtt a százados bármit mondhatna. Óvatosan, halkan lopakodok a fegyverraktár felé. Valaki tényleg áll előtte...) |
[Későbbi] [2807-2788] [2787-2768] [2767-2748] [2747-2728] [2727-2708] [2707-2688] [2687-2668] [2667-2648] [2647-2628] [2627-2608] [2607-2588] [2587-2568] [2567-2548] [2547-2528] [2527-2508] [2507-2488] [2487-2468] [2467-2448] [2447-2428] [2427-2408] [2407-2388] [2387-2368] [2367-2348] [2347-2328] [2327-2308] [2307-2288] [2287-2268] [2267-2248] [2247-2228] [2227-2208] [2207-2188] [2187-2168] [2167-2148] [2147-2128] [2127-2108] [2107-2088] [2087-2068] [2067-2048] [2047-2028] [2027-2008] [2007-1988] [1987-1968] [1967-1948] [1947-1928] [1927-1908] [1907-1888] [1887-1868] [1867-1848] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
