|
Témaindító hozzászólás
|
2011.05.11. 22:44 - |
Ide csak Rex és Visszhang írhatnak! |
[Későbbi] [3767-3748] [3747-3728] [3727-3708] [3707-3688] [3687-3668] [3667-3648] [3647-3628] [3627-3608] [3607-3588] [3587-3568] [3567-3548] [3547-3528] [3527-3508] [3507-3488] [3487-3468] [3467-3448] [3447-3428] [3427-3408] [3407-3388] [3387-3368] [3367-3348] [3347-3328] [3327-3308] [3307-3288] [3287-3268] [3267-3248] [3247-3228] [3227-3208] [3207-3188] [3187-3168] [3167-3148] [3147-3128] [3127-3108] [3107-3088] [3087-3068] [3067-3048] [3047-3028] [3027-3008] [3007-2988] [2987-2968] [2967-2948] [2947-2928] [2927-2908] [2907-2888] [2887-2868] [2867-2848] [2847-2828] [2827-2808] [Korábbi]
Háromszáz fekvőtámasz. (közlöm.) Egyébként érdekli az eredménye? |
(Lefutottam, megállok a százados előtt.)
Kész vagyok uram, várom a következő feladatot, biztosan van még, hát csak rajta, mondja. |
Nagyon helyes. (Én persze esővédett helyre húzódom, és mérem az időt. Közben kitalálom a következő feladatokat.) |
(Vigyázzbaáll, tiszteleg. Úgyis ok nélkül szivatnak mindig.)
Igenis, százados úr! (már futok is. A dög utánam... -.-") |
(Odakint zuhog az eső. Persze, hogy kimegyünk!) Harminc kör futás az épület körül. Ha készen van, mondom a következő feladatot. És ha az állatnak bármi baja esik, megemlegeti. Indulás! |
Igenis uram. (megfogom a dögöt, leteszem a földre, majd engedelmesen felállok és követem a századost. Persze, hogy a dög is jön...) |
Most szépen velem jön. (Bánni fogja még, hogy ezeket mondta...) |
Dehogy ölik meg. Visszakerül a családjához. Különben is, ez az élet rendje. |
Uram, dög. Gondoskodtam róla, elláttam, segítettem rajta, de nem akarok tovább fogalkozni vele. Jobb lesz neki a Kashyyykon, a szabadban. |
(Továbbra sem hagyom abba. Elhatároztam: addig szívatom Visszhangot, amíg meg nem változik a viselkedése. Nem hagyhat cserben egy kicsi, érző élőlényt. Egy pillanatra abbahagyom.) Hogy mondja? |
(Á, ez szar! Befogom a fülemet, magamban meg énekelek. Akkoris dög!) |
(Elkezdem villával karistolni a tányért. Az éktelen lármára minden asztalnál feljajdulnak, többen el is hagyják a kantint nagy káromkodások közepette. A "dög"-nek még tetszik is. Már az ötödik adag pudingot eszi.) |
Kataaaaaaaaaaaarn. (motyogom undorodva, majd) D Ö G . . . |
Katarn. Mondja ki szépen! (Nézek rá fenyegetően, azzal kezembe kapok egy villát és egy üres tányért.) |
De igenis, meg fogom. Én nem tudok bánni egy ilyen... ilyen... izével. |
Jaj, hát nem édes? (áradozom, aztán komolyra fordítom a szót.) Meg ne próbálja! |
Márpedig ez a szándékom. (jegyzem meg, miközben ledobom magam a székre. A kis dög, mintha semmi baja sem lenne, felugrik az ölembe és onnan kezdi el enni a reggelimet! oO""" Na basszus...) |
(Végre valami ehető. Persze ígéretemhez híven odaadom Ötösnek a részem, és átküldöm a tábornoknak a jelentésemet, amit tegnap megírtam. A lustaság határtalan. Nagysokára elküldöm. Mindenki röhög Visszhangon. Szerintem aranyosak együtt.) Visszhang! Ha vissza akarja vinni a Kashyyykra, velem gyűlik meg a baja. (jelentem ki széles mosollyal.) |
(Anyuciii??! Sóhajtok egyet. Majd ha lesz egy kis szabadidőm, keresek a dögnek valami helyet, vagy visszaviszem a Kaskyyykra. Elindulok a kantin felé, de a dög követ engem! Hát ez csodás...) |
[Későbbi] [3767-3748] [3747-3728] [3727-3708] [3707-3688] [3687-3668] [3667-3648] [3647-3628] [3627-3608] [3607-3588] [3587-3568] [3567-3548] [3547-3528] [3527-3508] [3507-3488] [3487-3468] [3467-3448] [3447-3428] [3427-3408] [3407-3388] [3387-3368] [3367-3348] [3347-3328] [3327-3308] [3307-3288] [3287-3268] [3267-3248] [3247-3228] [3227-3208] [3207-3188] [3187-3168] [3167-3148] [3147-3128] [3127-3108] [3107-3088] [3087-3068] [3067-3048] [3047-3028] [3027-3008] [3007-2988] [2987-2968] [2967-2948] [2947-2928] [2927-2908] [2907-2888] [2887-2868] [2867-2848] [2847-2828] [2827-2808] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
